Incipit
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
Psalmus 3 [0]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo eius.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Kezdet
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
Zsoltár 3 [0]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Invitatorium {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. Regem regum Dóminum veníte adorémus: * Quia ipse est coróna Sanctórum ómnium.
Ant. Regem regum Dóminum veníte adorémus: * Quia ipse est coróna Sanctórum ómnium.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Regem regum Dóminum veníte adorémus: * Quia ipse est coróna Sanctórum ómnium.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Quia ipse est coróna Sanctórum ómnium.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Regem regum Dóminum veníte adorémus: * Quia ipse est coróna Sanctórum ómnium.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Quia ipse est coróna Sanctórum ómnium.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem regum Dóminum veníte adorémus: * Quia ipse est coróna Sanctórum ómnium.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Quia ipse est coróna Sanctórum ómnium.
Ant. Regem regum Dóminum veníte adorémus: * Quia ipse est coróna Sanctórum ómnium.
|
Imádságra hívás {Antifóna a szentek saját officiumából}
Ant. O come, let us worship the Lord, the King of kings, * for He is Himself the Crown of all the Saints.
Ant. O come, let us worship the Lord, the King of kings, * for He is Himself the Crown of all the Saints.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. O come, let us worship the Lord, the King of kings, * for He is Himself the Crown of all the Saints.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. for He is Himself the Crown of all the Saints.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. O come, let us worship the Lord, the King of kings, * for He is Himself the Crown of all the Saints.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. for He is Himself the Crown of all the Saints.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. O come, let us worship the Lord, the King of kings, * for He is Himself the Crown of all the Saints.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. for He is Himself the Crown of all the Saints.
Ant. O come, let us worship the Lord, the King of kings, * for He is Himself the Crown of all the Saints.
|
Hymnus {ex Proprio Sanctorum}
Iesu Salvátor sǽculi,
Redémptis ope súbveni:
Et pia Dei Génitrix,
Salútem posce míseris.
Monachórum suffrágia,
Omnésque cives cǽlici
Annuant votis súpplicum,
Et vitæ poscant prǽmium.
Laus, honor, virtus, glória
Deo Patri, et Fílio,
Sancto simul Paráclito,
In sæculórum sǽcula. Amen.
|
Himnusz {a szentek saját officiumából}
Üdvösségszerző Jézusunk,
Segítsd a megváltottakat.
Irgalom anyja, Szűzanya,
Népednek üdvösséget adj.
Ti, Angyaloknak ezrei,
Atyák serege, Látnokok
Ihlett csapatja: esdjetek
A bűnösnek bocsánatot.
Keresztelő Krisztus-követ,
S te mennyei Kulcshordozó,
S Apostolok, oldjátok el
Mi bűneink bilincseit.
Mártírok, győztes hadsereg,
Jámbor papok kegyes kara,
Szűzesség tiszta kórusa;
Mossák le vétkünk szennyeit.
Mindnyájan, kik a csillagos
Trónszékeken tündöklötök:
Fogadjátok jóságosan
Malasztért esdeklő imánk.
Áldás, dicsőség, tisztelet
Az Atyának és Fiúnak,
S a Vigasztalónak velük
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi ex Proprio Sanctorum}
Nocturn I.
Ant. Novit Dóminus * viam iustórum, qui in lege eius meditántur die ac nocte.
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas eius, * et in lege eius meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:3 Et fólium eius non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:4 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem proícit ventus a fácie terræ.
1:5 Ídeo non resúrgent ímpii in iudício: * neque peccatóres in concílio iustórum.
1:6 Quóniam novit Dóminus viam iustórum: * et iter impiórum períbit.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Novit Dóminus viam iustórum, qui in lege eius meditántur die ac nocte.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok a szentek saját officiumából}
Nocturn I.
Ant. The Lord knoweth the way of the righteous, * who in His Law do meditate day and night.
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bűnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel-nappal az ő törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:3 és levele el nem hull; * és amit cselekszik, mind sikerül.
1:4 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld színéről.
1:5 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az ítéletben; * sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
1:6 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvész.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The Lord knoweth the way of the righteous, who in His Law do meditate day and night.
|
Ant. Mirificávit * Dóminus Sanctos suos, et exaudívit eos clamántes ad se.
Psalmus 4 [2]
4:2 Cum invocárem exaudívit me Deus iustítiæ meæ: * in tribulatióne dilatásti mihi.
4:2 Miserére mei, * et exáudi oratiónem meam.
4:3 Fílii hóminum, úsquequo gravi corde? * ut quid dilígitis vanitátem, et quǽritis mendácium?
4:4 Et scitóte quóniam mirificávit Dóminus sanctum suum: * Dóminus exáudiet me cum clamávero ad eum.
4:5 Irascímini, et nolíte peccáre: * quæ dícitis in córdibus vestris, in cubílibus vestris compungímini.
4:6 Sacrificáte sacrifícium iustítiæ, et speráte in Dómino. * Multi dicunt: Quis osténdit nobis bona?
4:7 Signátum est super nos lumen vultus tui, Dómine: * dedísti lætítiam in corde meo.
4:8 A fructu fruménti, vini, et ólei sui * multiplicáti sunt.
4:9 In pace in idípsum * dórmiam, et requiéscam;
4:10 Quóniam tu, Dómine, singuláriter in spe * constituísti me.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Mirificávit Dóminus Sanctos suos, et exaudívit eos clamántes ad se.
|
Ant. The Lord hath set apart for Himself them that are holy, * and when they called, He hath heard them.
Zsoltár 4 [2]
4:2 Midőn segítségül hívtam, meghallgatott engem az én igazságom Istenem; * a szorongásban tágítottál rajtam.
4:2 Könyörülj rajtam, * és hallgasd meg imádságomat.
4:3 Emberek fiai, meddig lesztek nehéz szívvel? * Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazugságot?
4:4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az ő szentjét; * az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
4:5 Haragudván, ne vétkezzetek; * amit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.
4:6 Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. * Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?
4:7 Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága; * örömet adtál szívembe.
4:8 Gabonájuk, boruk és olajuk gyümölcsével * lettek ők gazdagok.
4:9 De emiatt békességben * alszom, és megnyugszom;
4:10 Mert te, Uram, kiváltképpen megerősítettél engem * a reménységben.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The Lord hath set apart for Himself them that are holy, and when they called, He hath heard them.
|
Ant. Læténtur * omnes, qui sperant in te, Dómine, † in ætérnum exsultábunt: et habitábis in eis. † Et gloriabúntur in te omnes qui díligent nomen tuum.
Psalmus 5 [3]
5:2 Verba mea áuribus pércipe, Dómine, * intéllege clamórem meum.
5:3 Inténde voci oratiónis meæ, * Rex meus et Deus meus.
5:4 Quóniam ad te orábo: * Dómine, mane exáudies vocem meam.
5:5 Mane astábo tibi et vidébo: * quóniam non Deus volens iniquitátem tu es.
5:6 Neque habitábit iuxta te malígnus: * neque permanébunt iniústi ante óculos tuos.
5:7 Odísti omnes, qui operántur iniquitátem: * perdes omnes, qui loquúntur mendácium.
5:7 Virum sánguinum et dolósum abominábitur Dóminus: * ego autem in multitúdine misericórdiæ tuæ.
5:8 Introíbo in domum tuam: * adorábo ad templum sanctum tuum in timóre tuo.
5:9 Dómine, deduc me in iustítia tua: * propter inimícos meos dírige in conspéctu tuo viam meam.
5:10 Quóniam non est in ore eórum véritas: * cor eórum vanum est.
5:11 Sepúlcrum patens est guttur eórum, linguis suis dolóse agébant, * iúdica illos, Deus.
5:11 Décidant a cogitatiónibus suis, secúndum multitúdinem impietátum eórum expélle eos, * quóniam irritavérunt te, Dómine.
5:12 Et læténtur omnes, qui sperant in te, * in ætérnum exsultábunt: et habitábis in eis.
5:12 Et gloriabúntur in te omnes, qui díligunt nomen tuum, * quóniam tu benedíces iusto.
5:13 Dómine, ut scuto bonæ voluntátis tuæ * coronásti nos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Læténtur omnes, qui sperant in te, Dómine, † in ætérnum exsultábunt: et habitábis in eis. † Et gloriabúntur in te omnes qui díligent nomen tuum.
|
Ant. Let all them be glad that hope in thee: they shall rejoice for ever, and thou shalt dwell in them. And all they that love thy name shall glory in thee.
Zsoltár 5 [3]
5:2 Igéimet vedd füleidbe, Uram, * értsd meg kiáltásomat.
5:3 Figyelmezz könyörgésem szavára, * én királyom és én Istenem!
5:4 Mert neked könyörgök; * Uram, reggel meghallgatod az én szómat.
5:5 Reggel eléd állok, és nézek; * mert nem vagy te gonoszságkedvelő Isten.
5:6 Sem gonosztevő nem lakik melletted, * sem a gonoszok nem maradnak meg szemeid előtt.
5:7 Gyűlölöd mind, kik gonoszságot cselekszenek, * elveszted mind, kik hazugságot szólnak.
5:7 A vérszopó és álnok férfit utálja az Úr. * Én pedig irgalmad sokaságában
5:8 Bemegyek a te házadba: * imádkozom szent templomodnál a te félelmedben.
5:9 Uram, vezérelj engem igazságodban; * ellenségeim miatt igazgasd utamat színed előtt.
5:10 Mert nincs igazság szájukban; * hiú az ő szívük.
5:11 Nyílt sír az ő torkuk, nyelvüket álnokul forgatják, * ítéld meg őket, Isten!
5:11 Essenek el szándékaiktól, istentelenségeik sokasága szerint űzd ki őket; * mert bosszantottak, Uram, téged.
5:12 És örüljenek mindnyájan, kik benned bíznak, * örökké vigadni fognak; és bennük fogsz lakni.
5:12 És dicsekedni fognak benned mindnyájan, kik szeretik a te nevedet, * mert te megáldod az igazat,
5:13 Uram, jóvoltoddal, mint pajzzsal, * környékeztél meg minket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Let all them be glad that hope in thee: they shall rejoice for ever, and thou shalt dwell in them. And all they that love thy name shall glory in thee.
|
Ant. Admirábile est * nomen tuum, Dómine: quia glória et honóre coronásti Sanctos tuos, et constituísti eos super ópera mánuum tuárum.
Psalmus 8 [4]
8:2 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es eius? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:8 Ómnia subiecísti sub pédibus eius, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:9 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:10 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Admirábile est nomen tuum, Dómine: quia glória et honóre coronásti Sanctos tuos, et constituísti eos super ópera mánuum tuárum.
|
Ant. How excellent is thy Name, O Lord, Who hast crowned thy Saints with glory and honour, * and madest them to have dominion over the works of thy hands.
Zsoltár 8 [4]
8:2 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és bosszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te ujjaid alkotásait, * a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * Vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
8:8 Mindent lábai alá vetettél, * a juhokat és ökröket mind, azon fölül a mezei vadakat is.
8:9 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:10 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. How excellent is thy Name, O Lord, Who hast crowned thy Saints with glory and honour, and madest them to have dominion over the works of thy hands.
|
Ant. Dómine, * qui operáti sunt iustítiam, habitábunt in tabernáculo tuo, et requiéscent in monte sancto tuo.
Psalmus 14 [5]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur iustítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:3 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:4 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu eius malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:5 Qui iurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:5 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dómine, qui operáti sunt iustítiam, habitábunt in tabernáculo tuo, et requiéscent in monte sancto tuo.
|
Ant. They that work righteousness, * O Lord, even they, shall abide in thy tabernacle, and dwell in thy holy Hill.
Zsoltár 14 [5]
14:1 Uram, ki fog lakni a te hajlékodban? * Vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szívében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:3 és felebarátjának rosszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:4 Ki előtt semmivé lett a gonosztevő, * de ki az istenfélőket dicsőíti;
14:5 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:5 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. They that work righteousness, O Lord, even they, shall abide in thy tabernacle, and dwell in thy holy Hill.
|
Ant. Hæc est generátio * quæréntium Dóminum, quæréntium fáciem Dei Iacob.
Psalmus 23 [6]
23:1 Dómini est terra, et plenitúdo eius: * orbis terrárum, et univérsi qui hábitant in eo.
23:2 Quia ipse super mária fundávit eum: * et super flúmina præparávit eum.
23:3 Quis ascéndet in montem Dómini? * aut quis stabit in loco sancto eius?
23:4 Ínnocens mánibus et mundo corde, * qui non accépit in vano ánimam suam, nec iurávit in dolo próximo suo.
23:5 Hic accípiet benedictiónem a Dómino: * et misericórdiam a Deo, salutári suo.
23:6 Hæc est generátio quæréntium eum, * quæréntium fáciem Dei Iacob.
23:7 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:8 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus fortis et potens: Dóminus potens in prǽlio.
23:9 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:10 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus virtútum ipse est Rex glóriæ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hæc est generátio quæréntium Dóminum, quæréntium fáciem Dei Iacob.
|
Ant. This is the generation of them that seek the Lord, * that seek the face of the God of Jacob.
Zsoltár 23 [6]
23:1 Az Úré a föld és annak teljessége; * a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak.
23:2 Mert ő tengerekre alapította azt; * és folyóvizekre állította azt.
23:3 Ki megy föl az Úr hegyére? * Vagy ki fog állani az ő szent helyén?
23:4 Az ártatlan kezű s a tiszta szívű, * ki lelkét nem adta hiúságra, sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
23:5 Az veszen áldást az Úrtól, * és irgalmat az ő szabadító Istenétől.
23:6 Ez az őt keresők nemzetsége, * kik Jákob Istene orcáját keresik.
23:7 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:8 Ki ez a dicsőség királya? * Az erős és hatalmas Úr, a hatalmas Úr a harcon.
23:9 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:10 Ki ez a dicsőség királya? * A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. This is the generation of them that seek the Lord, that seek the face of the God of Jacob.
|
℣. Lætámini in Dómino, et exsultáte iusti.
℟. Et gloriámini omnes recti corde.
|
℣. Be glad in the Lord, and rejoice, ye righteous.
℟. And shout for joy, all ye that are upright in heart.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Iesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.
Lectio 1
De libro Ecclesiastici
Sir 44:1-4
1 Laudémus viros gloriósos, et paréntes nostros in generatióne sua.
2 Multam glóriam fecit Dóminus: magnificéntia sua a sǽculo.
3 Dominántes in potestátibus suis, hómines magni virtúte et prudéntia sua prǽditi, nuntiántes in prophétis dignitátem prophetárum:
4 Et imperántes in præsénti pópulo, et virtúte prudéntiæ pópulis sanctíssima verba:
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Sanctíssime Conféssor Christi Benedícte monachórum Pater et Dux
* Intercéde pro nostra omniúmque salúte.
℣. Devótæ plebi súbveni sancta intercessióne, † ut tuis adiúta précibus regna cæléstia consequátur.
℟. Intercéde pro nostra omniúmque salúte.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
1. olvasmány
Olvasmány Jézus Sírák fia könyvéből
Sir 44:1-4
1 Dicsérjük a dicső férfiakat, és atyáinkat nemzedékeikben.
2 Sok dicsőt tett az Úr kezdettöl nagyvoltánál fogva.
3 Ök birodalmaikon uralkodtak, nagyhatalmu emberek lévén, és okossággal ékesek, kik prófétálással a próféták méltóságát hirdették.
4 És parancsoltak az akkori népnek, és az okosság erejével szentséges igéket mondtak a népeknek.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. O Benedict, Most holy confessor of Christ, father and leader of monks,
* Intercede for us and the salvation of all.
℣. Assist your devoted people with holy intercession so that with the help of your prayers they may reach the heavenly kingdom.
℟. Intercede for us and the salvation of all.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adiuváre dignétur. Amen.
Lectio 2
Sir 44:5-7
5 In perítia sua requiréntes modos músicos, et narrántes cármina Scripturárum:
6 Hómines dívites in virtúte, pulchritúdinis stúdium habéntes, pacificántes in dómibus suis.
7 Omnes isti in generatiónibus gentis suæ glóriam adépti sunt, et in diébus suis habéntur in láudibus.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Tóllite iugum meum super vos, dicit Dóminus, et díscite a me, quia mitis sum et húmilis corde:
* Iugum enim meum suáve est, et onus meum leve.
℣. Et inveniétis réquiem animábus vestris.
℟. Iugum enim meum suáve est, et onus meum leve.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
2. olvasmány
Sir 44:5-7
5 Tudományuk által föltalálták a zene mértékét, és irásban is szerzettek énekeket.
6 Hatalmas, gazdag emberek, figyelmet fordítók a szépre, s békeségesen élök házaikban.
7 Ezek mindnyájan dicsőséget nyertek az ö népök nemzedékeinél, és már napjaikban dicsértettek.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Take up my yoke upon you, said the Lord, and learn of me, because I am meek, and humble of heart.
* For my yoke is sweet and my burden light.
℣. And you shall find rest to your souls.
℟. For my yoke is sweet and my burden light.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Sir 44:8-11
8 Qui de illis nati sunt reliquérunt nomen narrándi laudes eórum.
9 Et sunt quorum non est memória: periérunt quasi qui non fúerint: et nati sunt quasi non nati, et fílii ipsórum cum ipsis.
10 Sed illi viri misericórdiæ sunt, quorum pietátes non defuérunt.
11 Cum sémine eórum pérmanent bona:
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Hæc est vera fratérnitas, quæ numquam pótuit violári certámine: † qui, effúso sánguine secúti sunt Dóminum:
* Contemnéntes aulam régiam, pervenérunt ad regna cæléstia.
℣. Ecce quam bonum et quam iucúndum habitáre fratres in unum!
℟. Contemnéntes aulam régiam, pervenérunt ad regna cæléstia.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
3. olvasmány
Sir 44:8-11
8 A kik tőlök születtek, nevet hagytak dicsőségök hirdetésére.
9 És vannak, kiknek nincs emlékezetök; elenyésztek, mintha nem lettek volna; és születtek, mintha nem születtek volna, ök és fiaik velök.
10 De amazok irgalmas férfiak voltak, kiknek istenessége nem megyen feledésbe.
11 Azok ivadékával megmaradnak a jók.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Theirs is a brotherhood indeed, whose tie no storms availed to sever together they followed the Lord in the shedding of their blood.
* Together they set at nought the Royal Palace; together they attained unto the kingdom of heaven.
℣. Behold how good and how pleasant it is for brethren to dwell together in unity.
℟. Together they set at nought the Royal Palace; together they attained unto the kingdom of heaven.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. In unitáte Sancti Spíritus, benedícat nos Pater et Fílius. Amen.
Lectio 4
Sir 44:12-15
12 Hæréditas sancta nepótes eórum, et in testaméntis stetit semen eórum:
13 Et fílii eórum propter illos usque in ætérnum manent: semen eórum et glória eórum non derelinquétur.
14 Córpora ipsórum in pace sepúlta sunt, et nomen eórum vivit in generatiónem et generatiónem.
15 Sapiéntiam ipsórum narrent pópuli, et laudem eórum núntiet ecclésia.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Sancti tui, Dómine, mirábile consecúti sunt iter, serviéntes præcéptis tuis, ut inveniréntur illǽsi in aquis válidis:
* Terra appáruit árida: et in Mari Rubro via sine impediménto.
℣. Quóniam percússit petram, et fluxérunt aquæ, et torréntes inundavérunt.
℟. Terra appáruit árida: et in Mari Rubro via sine impediménto.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Terra appáruit árida: et in Mari Rubro via sine impediménto.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás.
4. olvasmány
Sir 44:12-15
12 Szent örökség ezek unokái, és ivadékuk megmarad a szövetségben.
13 És ezek fiai érettök örökké megmaradnak; ivadékuk és dicsőségök nem fog elhagyatni.
14 Testeik békeségben temettettek el, és nevök él nemzedékröl nemzedékre.
15 Bölcseségöket beszélik a népek, és dicséretöket hirdeti a gyülekezet.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. thy Saints, O Lord, have passed a wonderful way, serving thy commandments, that they might be found without hurt in the midst of the mighty waters.
* Dry land appeared, and, out of the Red Sea, a way without impediment.
℣. He smote the rock, and the waters gushed out, and the streams overflowed.
℟. Dry land appeared, and, out of the Red Sea, a way without impediment.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Dry land appeared, and, out of the Red Sea, a way without impediment.
|
Nocturn II.
Ant. Dilígite * Dóminum, omnes sancti eius, † quóniam veritátem requíret Dóminus.
Psalmus 30 [7]
30:2 In te, Dómine, sperávi, non confúndar in ætérnum: * in iustítia tua líbera me.
30:3 Inclína ad me aurem tuam, * accélera ut éruas me.
30:3 Esto mihi in Deum protectórem, et in domum refúgii: * ut salvum me fácias.
30:4 Quóniam fortitúdo mea, et refúgium meum es tu: * et propter nomen tuum dedúces me, et enútries me.
30:5 Edúces me de láqueo hoc, quem abscondérunt mihi: * quóniam tu es protéctor meus.
30:6 In manus tuas comméndo spíritum meum: * redemísti me, Dómine, Deus veritátis.
30:7 Odísti observántes vanitátes, * supervácue.
30:7 Ego autem in Dómino sperávi: * exsultábo, et lætábor in misericórdia tua.
30:8 Quóniam respexísti humilitátem meam, * salvásti de necessitátibus ánimam meam.
30:9 Nec conclusísti me in mánibus inimíci: * statuísti in loco spatióso pedes meos.
30:10 Miserére mei, Dómine, quóniam tríbulor: * conturbátus est in ira óculus meus, ánima mea, et venter meus:
30:11 Quóniam defécit in dolóre vita mea: * et anni mei in gemítibus.
30:11 Infirmáta est in paupertáte virtus mea: * et ossa mea conturbáta sunt.
30:12 Super omnes inimícos meos factus sum oppróbrium et vicínis meis valde: * et timor notis meis.
30:12 Qui vidébant me, foras fugérunt a me: * oblivióni datus sum, tamquam mórtuus a corde.
30:13 Factus sum tamquam vas pérditum: * quóniam audívi vituperatiónem multórum commorántium in circúitu.
30:14 In eo dum convenírent simul advérsum me, * accípere ánimam meam consiliáti sunt.
30:15 Ego autem in te sperávi, Dómine: * dixi: Deus meus es tu: in mánibus tuis sortes meæ.
30:16 Éripe me de manu inimicórum meórum, * et a persequéntibus me.
30:17 Illústra fáciem tuam super servum tuum, salvum me fac in misericórdia tua: * Dómine, non confúndar, quóniam invocávi te.
30:18 Erubéscant ímpii, et deducántur in inférnum: * muta fiant lábia dolósa.
30:19 Quæ loquúntur advérsus iustum iniquitátem: * in supérbia, et in abusióne.
30:20 Quam magna multitúdo dulcédinis tuæ, Dómine, * quam abscondísti timéntibus te.
30:20 Perfecísti eis, qui sperant in te, * in conspéctu filiórum hóminum.
30:21 Abscóndes eos in abscóndito faciéi tuæ * a conturbatióne hóminum.
30:21 Próteges eos in tabernáculo tuo * a contradictióne linguárum.
30:22 Benedíctus Dóminus: * quóniam mirificávit misericórdiam suam mihi in civitáte muníta.
30:23 Ego autem dixi in excéssu mentis meæ: * Proiéctus sum a fácie oculórum tuórum.
30:23 Ídeo exaudísti vocem oratiónis meæ, * dum clamárem ad te.
30:24 Dilígite Dóminum omnes sancti eius: * quóniam veritátem requíret Dóminus, et retríbuet abundánter faciéntibus supérbiam.
30:25 Viríliter ágite, et confortétur cor vestrum, * omnes, qui sperátis in Dómino.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dilígite Dóminum, omnes sancti eius, † quóniam veritátem requíret Dóminus.
|
Nocturn II.
Ant. O love the Lord, all ye his saints: for the Lord will require truth.
Zsoltár 30 [7]
30:2 Tebenned bízom, Uram, ne szégyenüljek meg mindörökké; * a te igazságod szerint szabadíts meg engem.
30:3 Hajtsd hozzám füledet, * siess, hogy kiragadj engem.
30:3 Légy nekem oltalmazó Istenem és menedékházam, * hogy megszabadíts engem.
30:4 Mert erősségem és oltalmam vagy te; * és a te nevedért vezérleni és táplálni fogsz engem;
30:5 Kiveszel engem a tőrből, melyet elrejtettek nekem; * mert te vagy oltalmazóm.
30:6 Kezeidbe ajánlom lelkemet; * megváltottál engem Uram, igazságnak Istene!
30:7 Gyűlölöd a hiúság hiábavaló * követőit;
30:7 én pedig az Úrban bíztam. * Örvendezek és vigadok a te irgalmasságodban;
30:8 Mert megtekintetted lealáztatásomat, * kiszabadítottad lelkemet a szükségből.
30:9 És nem rekesztettél engem az ellenség kezeibe, * tágas helyre állítottad lábaimat.
30:10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; * megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem.
30:11 Mert elfogyatkozott életem a fájdalomban, * és esztendeim a fohászkodásokban.
30:11 Erőm az ínségben elgyengült, * és csontjaim megrendültek.
30:12 Minden ellenségem fölött nagy gyalázatává lettem szomszédaimnak, * és félelmévé ismerőimnek.
30:12 Akik láttak engem künn, futottak tőlem. * Feledésbe mentem a szívben, mint a megholt;
30:13 Olyanná lettem, mint az összetört edény; * mert sok körüllakó szidalmazását hallottam;
30:14 Midőn egybegyűlve ellenem tanácskoztak, * hogy elvegyék életemet.
30:15 Én pedig tebenned bíztam, Uram, * s mondtam: Te vagy az én Istenem! Kezeidben az én sorsom.
30:16 Ments meg engem ellenségeim kezéből * és üldözőimtől.
30:17 Világítson orcád a te szolgádra, szabadíts meg engem irgalmad által. * Uram, ne szégyenüljek meg, mert segítségül hívtalak téged.
30:18 Szégyenüljenek meg az istentelenek, és vitessenek pokolba; * némuljanak meg a csalárd ajkak,
30:19 Melyek az igaz ellen hamisságot szólanak * kevélységgel és megvetéssel.
30:20 Mily nagy, Uram, a te édességed sokasága, * melyet fönntartottál a téged félőknek;
30:20 Melyet megadsz azoknak, kik benned bíznak * az emberek fiainak színe előtt.
30:21 Elrejted őket orcád rejtekében * az emberek háborgatása elől.
30:21 Megoltalmazod őket hajlékodban * a nyelvek ellenmondásától.
30:22 Áldott legyen az Úr: * mert csodálatossá tette irgalmasságát irántam az erős városban.
30:23 Én ugyan mondtam elmém elragadtatásában: * Elvettettem szemeid elől.
30:23 Azonban te meghallgattad imádságom szavát, * midőn hozzád kiáltottam.
30:24 Szeressétek az Urat, minden szentjei, * mert igazságot keres az Úr, és bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
30:25 Cselekedjetek férfiasan, és erősítsétek meg szíveteket * mindnyájan, kik az Úrban bíztok.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. O love the Lord, all ye his saints: for the Lord will require truth.
|
Ant. Lætámini in Dómino, * et exsultáte iusti, et gloriámini omnes recti corde.
Psalmus 31 [8]
31:1 Beáti quorum remíssæ sunt iniquitátes: * et quorum tecta sunt peccáta.
31:2 Beátus vir, cui non imputávit Dóminus peccátum, * nec est in spíritu eius dolus.
31:3 Quóniam tácui, inveteravérunt ossa mea, * dum clamárem tota die.
31:4 Quóniam die ac nocte graváta est super me manus tua: * convérsus sum in ærúmna mea, dum confígitur spina.
31:5 Delíctum meum cógnitum tibi feci: * et iniustítiam meam non abscóndi.
31:5 Dixi: Confitébor advérsum me iniustítiam meam Dómino: * et tu remisísti impietátem peccáti mei.
31:6 Pro hac orábit ad te omnis sanctus, * in témpore opportúno.
31:6 Verúmtamen in dilúvio aquárum multárum, * ad eum non approximábunt.
31:7 Tu es refúgium meum a tribulatióne, quæ circúmdedit me: * exsultátio mea, érue me a circumdántibus me.
31:8 Intelléctum tibi dabo, et ínstruam te in via hac, qua gradiéris: * firmábo super te óculos meos.
31:9 Nolíte fíeri sicut equus et mulus, * quibus non est intelléctus.
31:9 In camo et freno maxíllas eórum constrínge, * qui non appróximant ad te.
31:10 Multa flagélla peccatóris, * sperántem autem in Dómino misericórdia circúmdabit.
31:11 Lætámini in Dómino et exsultáte, iusti, * et gloriámini, omnes recti corde.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Lætámini in Dómino, et exsultáte iusti, et gloriámini omnes recti corde.
|
Ant. Be glad in the Lord, and rejoice, ye righteous, * and shout for joy, all ye that are upright in heart.
Zsoltár 31 [8]
31:1 Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik, * és kiknek bűneik elfödöztettek.
31:2 Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számítja be a bűnt, * és kinek lelkében nincs álnokság.
31:3 Mivel hallgattam, megavultak csontjaim * egész napi kiáltásomban.
31:4 Mert éjjel és nappal megnehezedett rajtam kezed; * megtértem nyomorúságomban, midőn a tövis szurdalt.
31:5 Vétkemet megvallottam neked; * és hamisságomat nem titkoltam el.
31:5 Mondtam: Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak; * és te megbocsátottad bűnöm istentelenségét.
31:6 Ezért könyörögjön neked minden szent * alkalmas időben;
31:6 és a nagy vizek áradása * nem fog hozzá közeledni.
31:7 Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körülvett engem; * te, én örvendezésem, ragadj ki az engem környezőktől.
31:8 Értelmet adok neked és megtanítlak téged az útra, melyen járj; * és rajtad lesznek szemeim.
31:9 Ne legyetek mint a ló és az öszvér, * melyeknek nincs értelmük.
31:9 Fékkel és zabolával szorítsd meg azok állát, * kik hozzád nem közelednek.
31:10 Sok a bűnös ostora; * de az Úrban bízót irgalom veszi körül.
31:11 Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak, * és dicsekedjetek mindnyájan, egyenes szívűek!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Be glad in the Lord, and rejoice, ye righteous, and shout for joy, all ye that are upright in heart.
|
Ant. Timéte Dóminum * omnes Sancti eius, quóniam nihil deest timéntibus eum: ecce óculi Dómini super iustos, et aures eius ad preces eórum.
Psalmus 33 [9]
33:2 Benedícam Dóminum in omni témpore: * semper laus eius in ore meo.
33:3 In Dómino laudábitur ánima mea: * áudiant mansuéti, et læténtur.
33:4 Magnificáte Dóminum mecum: * et exaltémus nomen eius in idípsum.
33:5 Exquisívi Dóminum, et exaudívit me: * et ex ómnibus tribulatiónibus meis erípuit me.
33:6 Accédite ad eum, et illuminámini: * et fácies vestræ non confundéntur.
33:7 Iste pauper clamávit, et Dóminus exaudívit eum: * et de ómnibus tribulatiónibus eius salvávit eum.
33:8 Immíttet Ángelus Dómini in circúitu timéntium eum: * et erípiet eos.
33:9 Gustáte, et vidéte quóniam suávis est Dóminus: * beátus vir, qui sperat in eo.
33:10 Timéte Dóminum, omnes sancti eius: * quóniam non est inópia timéntibus eum.
33:11 Dívites eguérunt et esuriérunt: * inquiréntes autem Dóminum non minuéntur omni bono.
33:12 Veníte, fílii, audíte me: * timórem Dómini docébo vos.
33:13 Quis est homo qui vult vitam: * díligit dies vidére bonos?
33:14 Próhibe linguam tuam a malo: * et lábia tua ne loquántur dolum.
33:15 Divérte a malo, et fac bonum: * inquíre pacem, et perséquere eam.
33:16 Óculi Dómini super iustos: * et aures eius in preces eórum.
33:17 Vultus autem Dómini super faciéntes mala: * ut perdat de terra memóriam eórum.
33:18 Clamavérunt iusti, et Dóminus exaudívit eos: * et ex ómnibus tribulatiónibus eórum liberávit eos.
33:19 Iuxta est Dóminus iis, qui tribuláto sunt corde: * et húmiles spíritu salvábit.
33:20 Multæ tribulatiónes iustórum: * et de ómnibus his liberábit eos Dóminus.
33:21 Custódit Dóminus ómnia ossa eórum: * unum ex his non conterétur.
33:22 Mors peccatórum péssima: * et qui odérunt iustum, delínquent.
33:23 Rédimet Dóminus ánimas servórum suórum: * et non delínquent omnes qui sperant in eo.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Timéte Dóminum omnes Sancti eius, quóniam nihil deest timéntibus eum: ecce óculi Dómini super iustos, et aures eius ad preces eórum.
|
Ant. O fear the Lord, all ye His Saints, * for there is no want to them that fear Him. Behold, the eyes of the Lord are upon the righteous, and His ears are open unto their cry.
Zsoltár 33 [9]
33:2 Áldom az Urat minden időben; * az ő dicsérete számban lesz mindenkoron.
33:3 Az Úrban dicsekedik az én lelkem; * hallják meg ezt a szelídek, és vigadjanak.
33:4 Magasztaljátok az Urat velem; * és dicsőítsük az ő nevét egyetemben.
33:5 Kerestem az Urat, és meghallgatott engem, * és minden szorongásomból megmentett engem.
33:6 Járuljatok hozzája és megvilágosodtok, * és orcátok nem szégyenül meg.
33:7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta őt, * és minden szorongásából kiszabadította őt.
33:8 Az Úr angyala az őt félők körül lakozik, * és megmenti őket.
33:9 Ízleljétek és lássátok, mily édes az Úr; * boldog ember, ki őbenne bízik.
33:10 Féljétek az Urat, minden szentjei, * mert nincs fogyatkozásuk az őt félőknek.
33:11 A gazdagok szűkölködtek és éheztek; * de kik az Urat keresik, semmi jóban meg nem fogyatkoznak.
33:12 Jöjjetek, fiaim, halljatok engem, * az Úr félelmére tanítlak titeket.
33:13 Ki az az ember, ki életet óhajt, * és jó napokat szeret látni?
33:14 Tiltsd el nyelvedet a gonosztól, * és ajkaid ne szóljanak csalárdságot.
33:15 Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót; * keresd a békét és kövesd azt.
33:16 Az Úr szemei az igazakon, * és fülei azok könyörgésein.
33:17 Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, * hogy elveszítse a földről azok emlékezetét.
33:18 Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta őket, * és minden szorongásukból kiszabadította őket.
33:19 Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szívűek, * és az alázatos lelkűeket megsegíti.
33:20 Sok az igazak szorongása, * de mindazokból kiszabadítja őket az Úr.
33:21 Az Úr megőrzi minden csontjukat, * egy sem törik el azok közül.
33:22 A bűnösök halála igen gonosz; * és kik gyűlölik az igazat, vétkeznek.
33:23 Az Úr megváltja szolgái lelkeit; * és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. O fear the Lord, all ye His Saints, for there is no want to them that fear Him. Behold, the eyes of the Lord are upon the righteous, and His ears are open unto their cry.
|
Ant. Dómine, spes Sanctórum * et turris fortitúdinis eórum, dedísti hereditátem timéntibus nomen tuum, et habitábunt in tabernáculo tuo in sǽcula.
Psalmus 60 [10]
60:2 Exáudi, Deus, deprecatiónem meam: * inténde oratióni meæ.
60:3 A fínibus terræ ad te clamávi: * dum anxiarétur cor meum, in petra exaltásti me.
60:4 Deduxísti me, quia factus es spes mea: * turris fortitúdinis a fácie inimíci.
60:5 Inhabitábo in tabernáculo tuo in sǽcula: * prótegar in velaménto alárum tuárum.
60:6 Quóniam tu, Deus meus, exaudísti oratiónem meam: * dedísti hereditátem timéntibus nomen tuum.
60:7 Dies super dies regis adícies: * annos eius usque in diem generatiónis et generatiónis.
60:8 Pérmanet in ætérnum in conspéctu Dei: * misericórdiam et veritátem eius quis requíret?
60:9 Sic psalmum dicam nómini tuo in sǽculum sǽculi: * ut reddam vota mea de die in diem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dómine, spes Sanctórum et turris fortitúdinis eórum, dedísti hereditátem timéntibus nomen tuum, et habitábunt in tabernáculo tuo in sǽcula.
|
Ant. O Lord, Thou hast been a shelter for thy Saints, * a strong tower from the enemy. Thou hast given the heritage to those that fear thy Name, and they shall abide in thy tabernacle for ever.
Zsoltár 60 [10]
60:2 Hallgasd meg, Isten, az én könyörgésemet; * figyelmezz imádságomra.
60:3 A föld határairól kiáltok hozzád, * mivel szorongattatik szívem. Te fölemelsz engem a kősziklára,
60:4 Vezérelsz engem; mert reményemmé lettél, * erősség tornyává az ellenség ellen.
60:5 A te hajlékodban fogok lakni mindörökké, * oltalmam lesz szárnyaid árnyéka alatt.
60:6 Mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat; * örökséget adsz a te nevedet félőknek.
60:7 A király napjaihoz napokat adsz, * esztendeit nemzedékről nemzedékre terjeszted;
60:8 S ő megmarad örökké az Isten színe előtt. * Az ő irgalmát és igazságát ki veszi számba?
60:9 Így dicséretet mondok a te nevednek mindörökkön-örökké: * hogy teljesítsem fogadásaimat napról napra.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. O Lord, Thou hast been a shelter for thy Saints, a strong tower from the enemy. Thou hast given the heritage to those that fear thy Name, and they shall abide in thy tabernacle for ever.
|
Ant. Dómine, * Deus virtútum, beati omnes, qui sperant in te: † non privábis bonis eos, qui ámbulant in æquitáte: † in sǽcula sǽculorum laudábunt te.
Psalmus 83 [11]
83:2 Quam dilécta tabernácula tua, Dómine virtútum: * concupíscit, et déficit ánima mea in átria Dómini.
83:3 Cor meum, et caro mea * exsultavérunt in Deum vivum.
83:4 Étenim passer invénit sibi domum: * et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos.
83:4 Altária tua, Dómine virtútum: * Rex meus, et Deus meus.
83:5 Beáti, qui hábitant in domo tua, Dómine: * in sǽcula sæculórum laudábunt te.
83:6 Beátus vir, cuius est auxílium abs te: * ascensiónes in corde suo dispósuit, in valle lacrimárum in loco, quem pósuit.
83:8 Étenim benedictiónem dabit legislátor, ibunt de virtúte in virtútem: * vidébitur Deus deórum in Sion.
83:9 Dómine, Deus virtútum, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe, Deus Iacob.
83:10 Protéctor noster, áspice, Deus: * et réspice in fáciem Christi tui:
83:11 Quia mélior est dies una in átriis tuis, * super míllia.
83:11 Elégi abiéctus esse in domo Dei mei: * magis quam habitáre in tabernáculis peccatórum.
83:12 Quia misericórdiam, et veritátem díligit Deus: * grátiam et glóriam dabit Dóminus.
83:13 Non privábit bonis eos, qui ámbulant in innocéntia: * Dómine virtútum, beátus homo, qui sperat in te.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dómine, Deus virtútum, beati omnes, qui sperant in te: † non privábis bonis eos, qui ámbulant in æquitáte: † in sǽcula sǽculorum laudábunt te.
|
Ant. O Lord, God of hosts, blessed are all those who hope in Thee: He will not deprive of good things them that walk in justice: they will praise Thee forever and ever.
Zsoltár 83 [11]
83:2 Mily kellemesek a te hajlékaid, erők Ura, * kívánkozik és eped lelkem az Úr tornácai után.
83:3 Szívem és testem * örvendeznek az élő Istenben.
83:4 Mert a veréb talál magának házat, * és a gerlice fészket, hova fiait helyezze,
83:4 én a te oltáraidat, erők Ura, * királyom és Istenem.
83:5 Boldogok, kik a te házadban laknak, Uram, * örökkön-örökké dicsérnek tégedet.
83:6 Boldog a férfiú, kinek tőled vagyon segítsége. * Fölmenetekről gondolkodik szívében, a könnyhullatások völgyén, ama helyre, melyet magának kitűzött.
83:8 Mert áldást ad a törvényszerző, erényről erényre mennek, * míg meglátják az istenek Istenét Sionban.
83:9 Erők Ura, Istene, hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe, Jákob Istene.
83:10 Mi oltalmazó Istenünk, * tekints és nézz a te fölkented orcájára;
83:11 Mert jobb egy nap a te tornácaidban * ezereknél.
83:11 Inkább akarok utolsó lenni az én Istenem házában, * mint lakni a bűnösök hajlékaiban.
83:12 Mert Isten az irgalmasságot és igazságot szereti; * kegyelmet és dicsőséget ád az Úr;
83:13 Nem vonja meg a jókat azoktól, kik ártatlanságban járnak. * Erők Ura, boldog ember az, ki benned bízik.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. O Lord, God of hosts, blessed are all those who hope in Thee: He will not deprive of good things them that walk in justice: they will praise Thee forever and ever.
|
Ant. Qui dilígitis Dóminum, * lætámini in Dómino, et confitémini memóriæ sanctitátis eius.
Psalmus 96 [12]
96:1 Dóminus regnávit, exsúltet terra: * læténtur ínsulæ multæ.
96:2 Nubes, et calígo in circúitu eius: * iustítia, et iudícium corréctio sedis eius.
96:3 Ignis ante ípsum præcédet, * et inflammábit in circúitu inimícos eius.
96:4 Illuxérunt fúlgura eius orbi terræ: * vidit, et commóta est terra.
96:5 Montes, sicut cera fluxérunt a fácie Dómini: * a fácie Dómini omnis terra.
96:6 Annuntiavérunt cæli iustítiam eius: * et vidérunt omnes pópuli glóriam eius.
96:7 Confundántur omnes, qui adórant sculptília: * et qui gloriántur in simulácris suis.
96:7 Adoráte eum, omnes Ángeli eius: * audívit, et lætáta est Sion.
96:8 Et exsultavérunt fíliæ Iudæ, * propter iudícia tua, Dómine:
96:9 Quóniam tu Dóminus Altíssimus super omnem terram: * nimis exaltátus es super omnes deos.
96:10 Qui dilígitis Dóminum, odíte malum: * custódit Dóminus ánimas sanctórum suórum, de manu peccatóris liberábit eos.
96:11 Lux orta est iusto, * et rectis corde lætítia.
96:12 Lætámini, iusti, in Dómino: * et confitémini memóriæ sanctificatiónis eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui dilígitis Dóminum, lætámini in Dómino, et confitémini memóriæ sanctitátis eius.
|
Ant. Ye that love the Lord, rejoice in the Lord, * and give thanks at the remembrance of His holiness.
Zsoltár 96 [12]
96:1 Az Úr országol, örvendezzen a föld; * vigadjon a sok sziget.
96:2 Felhő és homály van körötte, * igazság és ítélet az ő székének alapja.
96:3 Tűz jár előtte, * és megemészti köröskörül ellenségeit.
96:4 Villámai megvilágítják a föld kerekségét; * látja és megrendül a föld.
96:5 A hegyek mint a viasz megolvadnak az Úr színe előtt, * az Úr színe előtt az egész föld.
96:6 Az egek hirdetik az ő igazságát; * és minden nép az ő dicsőségét.
96:7 Szégyenüljenek meg mindnyájan, kik faragott képeket imádnak, * és kik bálványaikban dicsekszenek.
96:7 Imádjátok őt, minden angyalai. * * Hallja ezt Sion, és örül;
96:8 és Júda leányai örvendeznek * a te ítéleteidben, Uram.
96:9 Mert te, Uram, legfölségesebb vagy az egész földön, * igen fölmagasztaltattál minden istenek fölött.
96:10 Kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt; * az Úr megőrzi az ő szentjei lelkeit, a bűnös kezéből megszabadítja őket.
96:11 Világosság támadott az igaznak, * és vigasság az egyenesszívűeknek.
96:12 Vigadjatok, igazak, az Úrban, * és dicsérjétek az ő szentségének emlékezetét.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Ye that love the Lord, rejoice in the Lord, and give thanks at the remembrance of His holiness.
|
℣. Exsúltent iusti in conspéctu Dei.
℟. Et delecténtur in lætítia.
|
℣. Let the righteous rejoice before God.
℟. Yea, let them exceedingly rejoice.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádiuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.
Lectio 5
Ex sancto Ioánne Damascéno
In historia beati Iosaphat, cap. 2. circa finem
Beáti isti ac ter beáti, ut qui Dei amóre flagrárunt, atque ob ipsíus caritátem ómnia pro níhilo duxérunt. Síquidem lácrimas profudérunt, diéque ac nocte in luctu versáti sunt, ut perpétuam consolatiónem adisceréntur: seípsos ultro depressérunt, ut illic in altum attolleréntur. Carnes suas fame ac siti et vigíllis confecérunt, ut illic paradísis delíciæ et exsultࢱtio Ipsos excíperent.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Sacerdótes Dei, benedícite Deum
* Sancti et húmiles corde laudáte Deum.
℣. Spíritus et ánimæ iustárum, hymnum dícite Deo nostro.
℟. Sancti et húmiles corde laudáte Deum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
5. olvasmány
From St John Damascene
Life of Barlaam and Josophat
Blessed, yea, thrice blessed, are they that have them loved God, and, for his love's sake, have counted their suffering as nothing worth. For they wept and here mourned, day and night, that they might gain glory and everlasting comfort: they humbled themselves after willingly, that there they might be exalted: they afflicted the flesh with hunger and thirst and vigil, that there they might come to the pleasures and joys of Paradise.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. O ye priests of God, bless God
* ye saints and humble of heart, praise God.
℣. Sing hymns to God, ye spirits and souls of the just.
℟. Ye saints and humble of heart, praise God.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.
Lectio 6
Spíritus Sancti tabernáculum per cordis puritátem exstitérunt, quemádmodum scriptum est: Inhabitábo in ipsis et inambulábo. Seípsis mundo crucifixérunt, ut ad Christi déxteram starent: lumbos suos in veritáte succinxérunt, atque in promptu semper lámpades habuérunt, immortális Sponsi advéntum expectántes. Nam, cum mentis óculis prǽditi essent, hórrendum illum diem semper prospiciébant, atque tum futurórum bonórum, tum futurórum bonórum, tum futúri supplícii contemplatiónem ita in corde defíxam gerébant, ut ab ipsa nunquam divelleréntur. Atque hic laboráre studuérunt, ut sempitérnæ glóriæ cómpotes essent: perturbatiónum expértes, non secus atque Angeli fuérunt, ac nunc cum illis, quorum vitam imitáti sunt, choréas agunt.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Isti sunt viri sancti, quos elégit Dóminus in caritáte non ficta, et dedit illis glóriam sempitérnam:
* Quorum doctrína fulget Ecclésia, ut sole luna.
℣. Sancti per fidem vicérunt regna: operáti sunt iustítiam.
℟. Quorum doctrína fulget Ecclésia, ut sole luna.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
6. olvasmány
By their purity of heart they became a tabernacle of the Holy Ghost, as it is written, "I will dwell in them and walk in them." They crucified themselves unto the world, that they might stand at the right hand of the Crucified: they girt their loins with truth, and alway had their lamps ready, looking for the coming of the immortal bridegroom. The eye of their mind being enlightened, they continually looked forward to that awful hour, and kept the contemplation of future happiness and everlasting punishment immovable from their hearts, and pained themselves to labour, that they might not lose eternal glory. They became passionless as the Angels, and now they weave the dance in their fellowship, whose lives also they imitated.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. These men are saints, whom the Lord hath chosen in love unfeigned, and hath given them glory everlasting. These are they
* By the light of whose teaching the Church is glorified, even as the moon is glorified by the light of the sun.
℣. The saints through faith subdued kingdoms, wrought righteousness.
℟. By the light of whose teaching the Church is glorified, even as the moon is glorified by the light of the sun.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.
Lectio 7
Beáti illi ac ter beáti, quóniam firmis mentis óculis præséntium rerum vanitátem, atque humánæ prosperitátis incertitúdinem et inconstántiam perspexérunt, eáque reíecta, sempitérna bona sibi ipsis condidérunt, ac vitam eam, quæ nunquam óccidit, nec morte interrúmpitur, arripuérunt.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Tamquam aurum in fornáce probávit eléctos Dóminus, et quasi holocáusti hóstiam accépit illos: et in témpore erit respéctus illórum:
* Quóniam donum et pax est eléctis Dei.
℣. Qui confídunt in illum, intélligent veritátem, et fidéles in dilectióne acquiéscent illi.
℟. Quóniam donum et pax est eléctis Dei.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
7. olvasmány
Blessed, yea, thrice blessed are they, because with sure spiritual vision they discerned the vanity of this present world and the uncertainty and inconstancy of mortal fortune, and cast it aside, and laid up for themselves everlasting blessings, and laid hold of that life which never faileth, nor is broken by death.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. As gold in the furnace hath the Lord tried His chosen ones, and received them as a burnt-offering, and yet a while, and they shall be regarded;
* For the grace of God, and His peace, are with His chosen.
℣. They that put their trust in Him shall understand the truth and such as be faithful in love shall abide with Him.
℟. For the grace of God, and His peace, are with His chosen.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. A cunctis vítiis et peccátis absólvat nos virtus sanctæ Trinitátis. Amen.
Lectio 8
Hos ígitiur admirándos et sanctos viros nos quoque indígni ac despicábiles imitári studémus. Verum eórum vitæ cæléstis fastígium mínime asséqimur, sed pro infirmitátis nostræ ac míseræ facultátis módulo eórum vitam exprímus; atque ipsórum hábitum gérimus, étiam sui ópera non assequámur. Etenim, divínam hanc professiónem, peccátum propulsáre, atque incorruptiónis per divínum baptísma nobis concéssæ sóciam et opitulatrícem esse, perspéctum habémus.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Propter testaméntum Dómini, et leges patérnas, Sancti Dei perstitérunt in amóre fraternitátis:
* Quia unus fuit semper spíritus in eis, et una fides.
℣. Ecce quam bonum et quam iucúndum habitáre fratres in unum.
℟. Quia unus fuit semper spíritus in eis, et una fides.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Quia unus fuit semper spíritus in eis, et una fides.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás.
8. olvasmány
These then are the marvellous holy men whose with their examples we, that are poor and vile, strive to imitate, contrast but cannot attain to the high level of the life of these heavenly citizens. Nevertheless, so far as is in misery possible for our weakness and feeble power, we take of this assured that this holy profession is a means to perfection and an aid to the incorruption given us by holy baptism.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Because of the covenant of the Lord, and the laws of their fathers, the Saints of God abode in brotherly love,
* For one spirit and one faith was ever in them.
℣. Behold how good and how pleasant it is for brethren to dwell together in unity.
℟. For one spirit and one faith was ever in them.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. For one spirit and one faith was ever in them.
|
Nocturn III.
Ant. Laudem dícite * Deo nostro omnes Sancti eius: et qui timétis eum pusílli et magni: † quóniam regnávit Dóminus Deus noster omnípotens. † Gaudeámus, et exsultémus: et demus glóriam ei.
Canticum Sapientiæ [13]
Sap 3:1-6
3:1 Iustorum autem animæ in manu Dei sunt, * et non tangent illos tormentum mortis.
3:2 Visi sunt oculis insipientium mori, * et æstimata est afflictio exitus illorum,
3:3 Et quod a nobis est iter exterminium; * illi autem sunt in pace:
3:4 Etsi coram hominibus tormenta passi sunt, * spes illorum immortalitate plena est.
3:5 In paucis vexati sunt, in multis bene disponentur, * quoniam Deus tentavit eos, et invenit illos dignos se.
3:6 Tamquam aurum in fornace probavit illos, † et quasi holocausti hostiam accepit illos, * et in tempore erit respectus illorum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn III.
Ant. Give praise to our God, all ye his saints; and you that fear him, little and great. For the Lord our God the Almighty hath reigned. Let us be glad and rejoice, and give glory to him.
Bölcsesség éneke [13]
Bölcs 3:1-6
3:1 Az igazak lelkei pedig az Isten kezében vannak, * és a halál gyötrelme nem éri őket.
3:2 Az esztelenek szemeiben meghalni látszanak, * és kimúlásuk gyötrelemnek tartatik,
3:3 és tőlünk való elmenetelük veszedelemnek; * ők pedig békességben vannak.
3:4 És ha az emberek előtt kínokat szenvedtek is, * az ő reményük halhatatlansággal teljes.
3:5 Kevésben gyötörtetve, sokban jól helyeztetnek el; * mert az Isten megkísértette őket, és magához méltóknak találta.
3:6 Mint aranyat a kemencében, megpróbálta őket, és mint az égőáldozatot, úgy fogadja őket, * és annak idején tekintet leszen rájuk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Canticum Sapientiæ [14]
Sap 3:7-9
3:7 Fulgébunt iusti, * et tamquam scintíllæ in arundinéto discúrrent.
3:8 Iudicábunt natiónes, et dominabúntur pópulis, * et regnábit Dóminus illórum in perpétuum.
3:9 Qui confídunt in illo, intélligent veritátem, * et fidéles in dilectióne acquiéscent illi:
3:9 Quóniam donum * et pax est eléctis eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Bölcsesség éneke [14]
Bölcs 3:7-9
3:7 Fényleni fognak az igazak, * és mint a szikrák a nádasban ide s tova futkosnak.
3:8 Ítélni fogják a nemzeteket, és uralkodnak a népeken, * és az ő Uruk országlani fog mindörökké.
3:9 Akik őbenne bíznak, megértik az igazságot, és a hívek szeretetben engedelmeskednek neki; * mert ajándék és béke jut az ő választottainak.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Canticum Sapientiæ [15]
Sap 10:17-21
10:17 Réddidit Deus iustis mercédem labórum suórum, * et dedúxit illos in via mirábili:
10:17 Et fuit illis in velaménto diéi, * et in luce stellárum per noctem;
10:18 Tránstulit illos per mare Rubrum, * et transvéxit illos per aquam nímiam.
10:19 Inimícos autem illórum demérsit in mare, * et ab altitúdine inferórum edúxit illos.
10:20 Ideo iusti tulérunt spólia impiórum, * et decantavérunt, Dómine, nomen sanctum tuum,
10:21 Et victrícem manum tuam laudavérunt páriter: † quóniam sapiéntia apéruit os mutórum, * et línguas infántium fecit disértas.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Laudem dícite Deo nostro omnes Sancti eius: et qui timétis eum pusílli et magni: † quóniam regnávit Dóminus Deus noster omnípotens. † Gaudeámus, et exsultémus: et demus glóriam ei.
|
Bölcsesség éneke [15]
Bölcs 10:17-21
10:17 És az igazak munkáinak megadta jutalmát, és csodálatos utakon hordozta őket, és nekik árnyékul volt nappal, * és éjszaka csillagok világául;
10:18 átvitte őket a Vörös-tengeren, * és átköltöztette az igen nagy vízen.
10:19 Ellenségeiket pedig a tengerbe merítette, és őket kihozta az örvények mélységéből. * Azért az igazak elvitték az istentelenek ragadományait,
10:20 és megénekelték, Uram, a te szent nevedet, * és a te győzedelmes kezedet egyhangúlag dicsérték;
10:21 Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját, * és a gyermekek nyelvét ékesszólókká tette.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Give praise to our God, all ye his saints; and you that fear him, little and great. For the Lord our God the Almighty hath reigned. Let us be glad and rejoice, and give glory to him.
|
℣. Iusti autem in perpétuum vivent.
℟. Et apud Dóminum est merces eórum.
|
℣. The righteous live for evermore.
℟. Their reward also is with the Lord.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.
Lectio 9
Léctio sancti Evangélii secúndum Matthǽum
Matt 19:27-29
In illo témpore: Dixit Petrus ad Iesum: Ecce nos relíquimus ómnia, et secúti sumus te: quid ergo erit nobis? Et réliqua.
Homilía sancti Bernárdi Abbátis
De Sermone sancti Bernardi Abbatis
Modo útique, fratres, audístis in Evangélio promitténtem Dóminum et dic éntem discípulis: Sedébitis super sedes, iudicántes duódecim tribus Israël. Ecce quies sessiónis et honor iudícii. Nam et ipse Dóminus ad hæc nóluit perveníre, nisi per humilitátem et labórem. Unde et morte turpíssima condemnátus est, interrogátus torméntis, et oppróbriis saturátus: útique ut inimícus induátur confusióne, ipse páriter et omnes, qui imitántur eum, et prætergrediúntur viam. Ipse est, o iníque, ipse est, qui sessúrus est in sede maiestátis suæ símilis Altíssimo, et coaltíssimus ei. Hoc útique cogitavérunt Angeli sancti, qui, cadénte malígno, apostasíæ illíus non consensérunt, nobis relinquéntes exémplum, ut, quemádmodum ipsi elegérunt ministráre, sic et nos faciámus.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Abstérget Deus omnem lácrimam ab óculis Sanctórum: et iam non erit ámplius neque luctus, neque clamor, sed nec ullus dolor:
* Quóniam prióra transiérunt.
℣. Non esúrient, neque sítient ámplius, neque cadet super illos sol, neque ullus æstus.
℟. Quóniam prióra transiérunt.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
9. olvasmány
Reading from the Holy Gospel according to Matthew
Mt 19:27-29
At that time Peter said to Jesus: Behold we have left all things, and have followed thee: what therefore shall we have? And so on.
From a homily of St Bernard, abbot
Sermon of St Bernard on St Benedict
Brethren, you have just heard our Lord making a promise to His disciples, saying to them: "You shall sit on seats, judging the twelve tribes of Israel." Behold, the restfulness of being seated and the honor of passing judgment are promised. Now our Lord Himself was unwilling to receive these rewards except by humility and labor. Wherefore He was condemned to a most shameful death, loaded with torments, filled with opprobrium. So has He done, together with all who imitate Him in journeying on the way, in order that the enemy might be confounded. He it is, O wicked creature, He it is who will be seated on the throne of His Majesty, like to the Most High and equal to Him. The angels considered this when, at the fall of the evil one, they did not consent to his apostasy, thereby leaving us an example that as they chose to serve, so should we.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. God shall wipe away all tears from the eyes of His Saints, and there shall be no more sorrow, there shall be no more death, neither sorrow, nor crying, neither shall there be any more pain;
* For the former things are passed away.
℣. They shall hunger no more, neither thirst any more, neither shall the sun light on them, nor any heat.
℟. For the former things are passed away.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Ille nos benedícat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.
Lectio 10
Qui enim labórem fúgiunt et honórem captant, illum se nóverint imitári, qui sessiónem altitudinémque quæsívit: et si non satis terret eos illíus culpa, térreat vel vindícta. Ad hæc vitánda prudéntiam nobis reliquérunt Sancti Dei, qui profécto sedébunt; ipsi, inquam, vermículi terræ iudicántes sedébunt. Nescítis, ait Apóstolus, quia et Angelos iudicábimus? Ipsi útique, qui ibant et flebant, mitténtes sémina sua, veniéntes autem vénient cum exsultatióne, portántes manípuolos suos. Qui seminavérunt labórem et vilitátem, metent honórem páriter et quiétem. Pro confusiónem enim sua dúplici et lábore, in terra sua duplícia possidébunt. Unde et dicébat quidam: Vide humilitátem meam et labórem meum.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Sancti mei, qui in carne pósiti, certámen habuístis:
* Mercédem labóris ego reddam vobis.
℣. Veníte benedícti Patris mei, percípite regnum.
℟. Mercédem labóris ego reddam vobis.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.
10. olvasmány
Let those who fly labor and seek honor know that they imitate him who sought for himself power and majesty; and if the devil's crime does not terrify them, his punishment should. The saints of God, who indeed wilt be seated in judgment, have given us an example of prudence in avoiding these vices. They, I say, in their own esteem, wretched worms of the earth, will sit in judgment. "Do you not know," says the Apostle, "that we shall judge even the angels?" They indeed who went forth weeping, sowing their seed, will come with joy carrying their sheaves. They who have sown labor and humility reap honor and rest. Because "for their double confusion and shame they wilt receive double in their land." Wherefore also a certain one has said: "Behold my lowliness and sorrow."
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. O ye My Saints, who, being in the flesh, didst have striving
* I will render unto you a reward of your labours.
℣. Come, ye blessed of My Father, inherit the kingdom
℟. I will render unto you a reward of your labours.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.
Lectio 11
Non solum autem ipsa vita, sed et promíssio vitæ ætérnæ et expectátio iustórum, lætítia est, et tanta lætítia, ut omne, quod concupíscitur, ei non váleat comparári. Hanc quoque prudéntiam nobis Apóstoli sancti seminavérunt, quando, recedéntibus his, qui sapiéntiam huius mundi sequebántur, quæ stultítia est apud Deum, et prudéntiam carnis, quæ mortem operátur et inimíca est Deo; ipsi Dóminuo adhæsérunt. Mártyres vero maniféstum est fortitúdinem seminásse. Porro Confessóres sectáti sunt iustítiam in omni vita sua. Hoc enim ínterest inter Mártyres et Confessóres, quod inter Petrum simul ómnia relinquéntem, et Abraham substántiam mundi in bonos usus expendéntem: sic enim illi consummáti in brevi explevérunt témpora multa; isti vero longa et multímoda traxére martýria. Vírgines sanctæ planum est, quia temperántiam seminavérunt, quæ sic libídinem calcavérunt.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Sint lumbi vestri præcíncti, et lucérnæ ardéntes in mánibus vestris:
* Et vos símiles homínibus exspectántibus dóminum suum, quando revertátur a núptiis.
℣. Vigiláte ergo, quia nescítis qua hora Dóminus vester ventúrus sit.
℟. Et vos símiles homínibus exspectántibus dóminum suum, quando revertátur a núptiis.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.
11. olvasmány
Not only that life itself, but also the promises of eternal life and the eager anticipation of it, are a joy for the just, and, a joy so great that anything to be desired cannot be compared with it. At the time when the followers of the wisdom of this world, which is indeed foolishness in God's sight, and of the prudence of the flesh, which worketh death and is inimical to God, withdrew from Christ, the holy apostles, when they clung to our Lord, sowed for us the seed of prudence. Manifestly, the martyrs sowed fortitude; the confessors followed justice throughout their lives. The same comparison exists between the martyrs and confessors as between Peter leaving all things, and Abraham using the wealth of this world for good purposes. For as the martyrs, having become perfect in a short time, filled out for a long time, so did the confessors endure long and varied martyrdoms. Plainly, the virgins who thus trod upon lust sowed temperance.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Let your loins be girded about, and your lights burning;
* And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
℣. Watch therefore, for ye know not what hour your Lord doth come.
℟. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.
Lectio 12
Hac doctrína nos étiam ínstruit noster cæléstis pater, dux, magíster et légifer Benedíctus, et dírigit gressus nostros in viam pacis. Porro vitæ iustítia omníno róborat et ánimat nos, ut tanto magis accendámur ad agénda quæ dócuit, quanto certi sumus eum non ália docuísse quam fécerit. Sermo quidem vivus et éfficax, exemplum óperis est, plúrimum fáciens suadíbile quod dícitur, dum monstrat factíbile quod suadétur. In hunc ergo modum sánctitas confórtat, pietátis infórmat, iustítia confírmat. Quantæ enim pietátis fuit, quod non solum præséntibus prófuit, sed et pro futúris sollícitus fuit? Pascit vita, pascit doctrína, pascit intercéssione. Per quam incessánter adiúti, fructificáte et vos, caríssimi, quóniam in hoc pósiti estis, ut eátis et fructum afferátis. Imitémur et hunc; quóniam ad hoc venit, ut formam nbis tráderet, et viam demonstráret.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Córpora Sanctórum in pace sepúlta sunt,
* Et nómina eórum vivent in generatiónem et generatiónem.
℣. Sapiéntiam Sanctórum narrent pópuli, † et laudem eórum pronúntiet Ecclésia.
℟. Et nómina eórum vivent in generatiónem et generatiónem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Et nómina eórum vivent in generatiónem et generatiónem.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
12. olvasmány
Our heavenly father, guide, master, and legislator, Benedict, also instructs us in this doctrine and directs our steps along the way of peace. Moreover, he strengthens and animates us for a life of justice in such a way that we are so much the more impelled to practice what he taught as we are certain that he taught not otherwise than he acted. The example of works is indeed a living and effective sermon, since it makes what is spoken most persuasive, showing that that which is urged is possible. In this regard his sanctity comforts us, his piety instructs us, his justice strengthens us. With what great piety was he not animated who provided not only for his children present, but was also solicitous for those of the future! He nourishes us by his life, his teaching, and by his intercession. Being always thus helped, dearly beloved, become fruitful; since for this were you appointed, "that you should go and bring forth fruit." Let us imitate him, because for this end he came, that he might give us the example and show us the way.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Their bodies are buried in peace,
* And their name liveth unto generation and generation.
℣. Let the people shew forth the wisdom of the saints, and the church declare their praise.
℟. And their name liveth unto generation and generation.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. And their name liveth unto generation and generation.
|
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Sequéntia +︎ sancti Evangélii secúndum Matthǽum
Matt 19:27-29
℟. Glória tibi, Dómine.
In illo témpore: Dixit Petrus ad Iesum: Ecce, nos relíquimus ómnia, et secúti sumus te: quid ergo erit nobis? Iesus autem dixit illis: Amen, dico vobis, quod vos, qui secuti estis me, in regeneratióne, cum séderit Fílius hóminis in sede maiestátis suæ, sedébitis et vos super sedes duódecim, iudicántes duódecim tribus Israël. Et omnis, qui relíquerit domum, vel fratres, aut soróres, aut patrem, aut matrem, aut uxórem, aut fílios, aut agros, propter nomen meum, céntuplum accípiet, et vitam ætérnam possidébit.
℟. Amen
Te decet laus, ✠ te decet hymnus: tibi glória Deo Patri, et Fílio, cum Spíritu Sancto in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Evangélium +︎ szent Máté Apostol kőnyvéből
Matt 19:27-29
℟. Glory be to you, O Lord.
Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött. Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.
℟. Amen
Téged illet a dicséret, ✠ téged illet a himnusz, dicsőség az Atyaistennek és a Fiúnak a Szentlélekkel együtt, mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
Orémus.
Concéde, quǽsumus omnípotens Deus, ut ad meliórem vitam sanctórum Monachórum exémplua non próvocent: † quátenus, quorum solémnia ágimus, * étiam actus imitémur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
Könyörögjünk.
Concéde, quǽsumus omnípotens Deus, ut ad meliórem vitam sanctórum Monachórum exémplua non próvocent: † quátenus, quorum solémnia ágimus, * étiam actus imitémur.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|